Egymacska napjai

Lehet számtalan hely,
ami szebb és jobb
a mi Földünknél.

Lehet, létezik ő is,
aki többre képes
az embernél.

Egyszer ismeretlen
távolba vágyom,
máskor megriaszt
egy álom,
hogy a hang,
hogy a csend,
hogy a fény,
hogy a tűz,
már nem vigyáz e
cseppnyi földre,
s el kell mennünk
mindörökre.

Fényév
távolság,
csak hallgatom,
csak bámulom.

Zengő
fényország,
hogy láss csodát,
egy életen át.

Nézem tisztaságát,
mégsem értem,
hallom hangjait, és el
nem érem,
ott a tenger, itt az én
hajóm.

Hát itt ez a hely,
amit sokszor
boldogan
elhagynék.

És itt ez az élet,
amit sokszor
nem nagyon
értünk még.

Néha könnyebb
lenne elmenekülni,
tiszta fénybe
merülni,
de a jel, ami
szól,
de a hang, ami
hív,
még nem mond
semmit, meddig
érek s lesz-e út,
hogy visszatérjek.

Fényév
távolság,
csak hallgatom,
csak bámulom.

Zengő
fényország,
hogy láss csodát,
egy életen át.

Nézem tisztaságát,
mégsem értem,
hallom hangjait, és el
nem érem,
ott a tenger, itt az én
hajóm.

Nekem itt van
dolgom, nekem
itt vannak
álmaim...