Néha annyira hiányzik, hogy beszélgessek, hogy elmondjam mit álmodtam, és hogy ez milyen érzéseket kelt bennem, hogy mit szeretnék elérni, hogy milyen érzések kavarognak a lelkemben, vagy csak azt, hogy milyen jót ebédeltem.... De nincs senki erre.... mindig csak a magány, és ha sokáig nyomom "magamban" ezeket előbb-utóbb megtelik a pohár, és akkor nehezen birkózom meg a feladattal, mivel nem tudom magamból kibeszélni.
Vannak akik néha felhívnak, persze azért, hogy elmondják velük mi van, és mivel nem érzik a hangomon, hogy baj lenne, eszükbe sem jut megkérdezni...
Itt van ez a gyerek téma... egyre jobban frusztrál, és zavar, főleg a legutóbbi álmom után, utoljára anyuval álmodtam ennyire felkavarót, aminek napokig a hatása alatt voltam, hát ez most majdnem ugyanolyan volt... De ezt sem tudtam megbeszélni senkivel, mert túlságosan el vannak magukkal foglalva. Na mind1, holnap hétfő, menni kell dolgozni...