Nem értem, hogy miért kell ezt csinálni... igazából nem adtam fel, hogy helyre lehetne hozni, bár a változás csak rajta múlna, aztán tegnap mikor felhívott az apja megdöbbentem az első mondatán, rögtön ráérzett a különválás fő indokára, illetve aztán a mellékindokot is kikövetkeztette. És igen, szarul esett, hogy a mai hamarabbi érkezésemet letiltotta, aztán nem vette fel a telefonomat: nincs egyedül! Ez volt az első gondolatom, és nem alaptalanul azt gondolom. Aztán leírtam, hogy nem akarok meleg kilincset fogdosni... persze ez is reakció nélkül maradt, 111

Aztán lassan közeleg a nagy nap... már csak 10 nap, és bár ilyenkor az ember az anyukáját is felköszönti és megköszöni neki, hogy 9 hónapig nevelgette a testében, aztán kisebb-nagyobb sikerrel a társával felnevelte. Bennem néha a fájdalommal vegyes harag elevenedik fel, hogy miért hagyott itt? Nem is azzal van a baj, hogy ő elment, hanem hogy engem miért nem vitt magával...?