Olyan gyönyörűen süt hajnal óta a Nap! :D Ettől nekem is jobb kedvem lett.
Aztán persze külső inger hatására idegbetegség! :( De távozott az is ;)
Egyébként természetanya jó fej, mindig megoldja a kellemetlen helyzeteket, ezáltal megkönnyítve a földi haladó életét :D:D:D:D:D:D
Kefepofi már nagyon hiányzik, de mostmár tényleg nincs sok hátra! Addig a kölcsönkutyát - akinek egyébként "van neve is, nem az hogy kutya" - büngyürgettem meg tegnap, ő legalább fordított rám némi figyelmet, köszöntött, és a maga módján kommunikált velem. Nem úgy, mint I, aki konkrétan még köszönni is alig volt hajlandó. Ezt egyébként sosem értettem: miért jó embereknek undokul viselkedni, ha valaki mást nem szeretnek? Mondja meg kerek perec és megkímélem a társaságomtól, hiszen nekem nem létkérdés a rendszeres találkozás, köszönöm szépen megvagyok nélküle is.
Korábban ez persze nem így volt, ott családtagként tekintettek rám, érdekelte őket, hogy mi van, vagy mi lesz velem - itt ennek se híre, se hamva - beszélgettek velem - tehát arra engedek következtetni, hogy bírom ezen képességet - és elfogadtak, ki merem jelenteni, hogy szerettek, hiszen minden jel erre mutatott.
Ők soha nem felejtették el mikor van a névnapom, vagy a születésnapom, az első együtt töltött karácsony alkalmával ugyanolyan természetesen kezeltek, mintha mindig odatartoztam volna. Ezeket most egyáltalán nem érzem, bár nem is tudom min vagyok meglepődve, hiszen a vér nem válik vízzé!
Ettől függetlenül iszonyat szarul esik, mert ilyen szintű elutasítással még eddig soha nem találkoztam a személyemmel kapcsolatban. De természetesen bennem van a hiba, hiszen "van még mit tanulnom"....
Csak olyan jó lenne újra tartozni valahova, ahol azt érzem haza megyek, ahol úgy fogadnak, hogy otthonomnak tudom tekinteni a helyet, ahol nem hazudnak, ahol nem játszák meg magukat a kedvemért, ahol őszinték a mosolyok, és az érdeklődés, ahol nem kellemetlen feszengés egy ebéd utáni beszélgetés és ahol nem merül fel kérdésként, hogy összetartozunk-e, ahol feltétel nélkül bízunk a másikban, mert nem ad rá okot, hogy ne így legyen, ahol csak ketten vagyunk egy kapcsolatban, ahol nem kell kifelé mutatni, hogy micsoda faszagyerkek vagyunk, ahol öröm van, boldogság, ahol maguktól működnek a dolgok, mert minden feltétel adott hozzá....
