kitalálom, hogy elmegyek, beülök egy vendéglőbe, eszem egy jót egy teraszon, aztán mikor eljön a nap, mindig rájövök, hogy rémesen szánalmasnak érezném magam, meg egyedül, úgyhogy inkább itthon maradok. Így történt ez tegnap is, egész nap ágyban voltam és az előző hajnalban felfüggesztett House-maratont folytattam, szerencsére kitartott egész nap, összesen három telefonhívásom volt... sőt, volt olyan is aki megfeledkezett rólam, de miért is kéne ezen meglepődnöm, hiszen már rég nem vagyok fontos, illetve soha nem voltam fontos. Azért jól esett volna, ha valaki feldob egy ebéd, vagy vacsorameghívást, de ilyen sem volt már évek óta, sem torta, sem ajándék, csak magány... valószínűleg ehhez is hozzá lehet szokni...
Évente egyszer
2011.06.28. 13:03
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://blackcaty.blog.hu/api/trackback/id/tr83021666
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.